Weboldalunk használatával jóváhagyja a cookie-k használatát a Cookie-kkal kapcsolatos irányelv értelmében.

A megoldás tömören: PVA

Darrell Peck -

A közelmúltban fogott nagy pontyom jó apropó, hogy a PVA-fóliás csomagokról, illetve az azokkal való horgászatról ejtsünk pár szót. A Bayeswater zárt egyesületi taván ugyanis egy szép töves igazolta, hogy nem kell mindig a megszokott megoldásokat választani.

Jó, de miért?
Nálunk sokan szoktak zigelni, ugyanis elég hatékony módszer. Különösen kora tavasszal én is eredményes vagyok vele, aztán később, az első kapások után március és április környékén úgy tűnik, a halak elkezdenek a fenéken táplálkozni. Bizonyos helyeken jól látszanak az iszapfelhők, amiket a halak kavarnak fel (és ha a szél megfújja egy kicsit, akkor szabályos csíkok lesznek belőlük). Azon a bizonyos pecán is ez történt, de mivel a madarak is okoznak ilyesmit, amikor habzsolják a rovarokat azok rajzása idején, eleinte úgy véltem, jó lesz nekem a vízközt továbbra is. Erre ráerősített az az infó is, hogy a nagy tőponty is elcsábult a ziges habszivacsra. Ez megerősített abban, hogy ez lesz a jó út, mígnem 24 óra kapástalanság és kitartó iszapfelhő-képződés után eljött az idő, hogy taktikát változtassak: a feneket céloztam meg. Rengetegféleképpen lehet persze a fenéken horgászni. Úgyhogy érdemes kitérni arra is, miért épp a PVA-s megoldást választottam.

ljkljkljkl
Az első húsz kiló feletti angliai pontyomat a PVA-nak köszönhetem

Az évnek ez a szakasza az, amikor elkezd feljönni az új vegetáció a mederben, nálunk ezek többsége egy hosszú, fűszerű hínár. Zig riggel horgászva úgy szoktuk beállítani a szereléket, hogy a horog épp efölött legyen, így az ebben a magasságban bóklászó pontyok figyelmét felkeltse. Ezúttal azonban a halak lejjebb mozogtak, a növény között, illetve az aljzaton, így én is lejjebb kezdtem keresni őket: a hínárszálak tövében. A legtöbben ilyen helyzetben a chod szereléket választják, holott az a legrosszabb megoldás az effajta – fűként felemelkedő – hínár esetén. A chod rig ugyanis inkább a szőnyegszerű növényzeten működik, az erős hínárszálak csak eltartják a fenéktől.

Dobtam párat simán csak ólommal, míg nem találtam egy koppanós kemény részt. De visszatekeréskor éreztem a gazt az alján így is. Ebből arra következtettem, hogy a jó beállás még ott sem biztosított. Persze kicsit nehezebb súly és valami trükk segíthet megvédeni a riget – hiszen azt mindenképp el kell kerülni, hogy a horog hegyére hínár kerüljön (tehát tönkretegye az esélyeinket). Vagyis mi a megoldás? Egy PVA csomag.


Az inline ólmok ennek a technikának a nélkülözhetetlen kellékei

Szóval, ugyan nem erről vagyok ismert, pláne nem jellemzően nagyhalas taktika, bevetettem. Elvégre a jó horgászt nem az teszi, hogy a legfelkapottabb rigeket és módszereket alkalmazza, hanem hogy alkalmazkodik az adott helyzethez.
Mire azonban bedobtam a PVA-tasakokkal kiegészített szerelékeimet, úgy tűnt, hogy a halak odébbálltak. Eleinte tehát úgy tűnt, hogy hiábavaló volt a fáradozás, de másnap reggel ismét mozgást lehetett látni a meghorgászott részen: visszatértek! Az első kapást egy kisebb pontynak köszönhettem, és mivel épp volt velem egy srác a melóból, készítettünk is egy kisfilmet erről.
Egy órám volt már csak, amikor visszadobtam, de a halak még ott voltak, sőt két nagyobbacska forgott is a víztetőn, vagyis bizakodhattam. Amikor beemeltem a következő kapásnak, tudtam, éreztem, hogy ez már nem a telepített méretűekből való, és mikor azt is megláthattam, hogy töves, már csak három lehetséges példányra szűkült a kör – végül pedig annak bizonyult, amiben titkon reménykedtem: a tó legnagyobb hala. Rövidesen becsusszant a merítőbe a Kókuszdióként is ismert ponty, mely az első ötven fontnál nagyobb angliai tőpontyom is egyben.
A PVA-tasakos megoldást azóta egyre többször alkalmaztam. Például a Parco del Brenta nevű olasz horgászparadicsomban a Thinking Tackle forgatásán is, szintén eredményesen.


PVA-tasakot használva nem kell tartanunk a gubancolódástól

Többen mondták, hogy itt a kis táplálékra fókuszálnak a pontyok – azt gondolom, ebben szerepe lehet a helyben árusított pelletnek, ami jó tápanyagforrás a halaknak, és ahogy hallottuk, odáig vannak érte. Mi is kipróbáltuk tehát, mégpedig PVA-tasakkal együtt és methodozva is.

Az első éjszaka után azonban a methodot félretettem, mert egyáltalán nem voltam meggyőződve róla, hogy az erő, ahogy meg kellett küldeni, illetve a becsapódás és a mélység következtében rajta van-e még a csalipellet. Ilyen gondjai az embernek a PVA-csomaggal nincsenek…

De vajon mi lehet elég kis csali a horgon, és mi való a tasakba?
Legtöbbször pellet kerül a PVA-ba, amit rendszeresen használok, az a Response Pellet, és az Activ-8-at is nagyon kedvelem, sok szép halat hoztak már az évek során, de mivel a Brenta-parkban a saját pellet függőjévé váltak a pontyok, ott azt választottam.


A csaliválasztáskor a hordóformájú, simafalú waftereknek szavazok bizalmat elsőként

Persze amikor megtöltöm a tasakot, mindig teszek bele mindenféle poralapú csalogatókat is. Alulra kerül a csali maga elsőként, aztán a finom por rá. Nem igazán számít, hogy milyen porról van szó, a lényeg, hogy a horgot védje. Ezúttal Active-8 keveréket töltöttem a Kamakura horog mellé.

Csalinak valami kicsi és lebegőt szeretek feltenni, mondjuk egy dumbbell tökéletesen megfelel a célra. Amilyen hosszú, annyira nem is nagy, és félig lebegőként jó esélyünk van arra, hogy könnyen a pelleteket hörpölő ponty szájában kössön ki. A szín gyakorlatilag attól függ, van-e kedvencünk.


Az olasz pontyok csak a pellethez ragaszkodtak, a PVA-csomagok ellen nem volt kifogásuk… Kifogásom nekem volt: mondjuk, ez a példány

Hogyan kerül a rig a PVA-tasakba?
Fontos kérdés. A kis etetés híveként a rövid, nem merev rigeket részesítem előnyben. Az esetek többségében ezt 10-15 centis fonott (Supernatural) zsinórból kötöm. Ez könnyen befér a tasakba, amit használok, és a gyors akasztáshoz is hozzájárul, még akkor is, ha a ponty nem mozdítja meg a fejét a csali felszívása után: az a lényeg, hogy elég hosszú legyen ahhoz, hogy a hal beszippanthassa a csalit, de elég rövid, hogy megakassza, mielőtt megszabadul tőle.
Minimalista szerelékről beszélünk, tehát a hatos horgot csak simán felkötöm az előkére, egy igen kis hajszálelőkét kialakítva. Egy két és fél, háromunciás szögletes inline körteólom pedig elég ahhoz, hogy a nagyöblű Kamakura akadni tudjon.

Én egyszerű szerelékkel szeretek pontyozni, és mint látható, a PVA-zsákos rig is lehet egyszerű. A hatékonyság nem a bonyolultságban rejlik, hanem az adaptációban. Ott vessük be, ahol szükség van rá, és úgy, ahogy kell. Tömören. Ennyi.

 

Amit csomagolásról tudni kell…

Az aerodinamikán van a lényeg: készítsük a zsákocskát áramvonalasra, amennyire csak lehet. Ezt nyilván némi gyakorlattal érhetjük el, de nem lehetetlen. Sokan szokták előkével, szerelékkel együtt előre elkészíteni a PVA-csomagokat, hogy csak hurkolni kelljen a főzsinórba, és már dobható is. Még ha ez valóban egyszerűsíti is a dolgunkat, én azért szeretem frissen összeállítani a végszereléket – visszadobáskor és hal után egyaránt. Megfontolandó az ólmot még a csomagolás előtt valami porba bedobni, hogy a nedvességet megkösse, így megelőzhető a PVA korai oldódása.

Először is vegyünk elő egy közepes méretű Solidz tasakot és hajtsuk vissza a tetejét

Tegyük a felcsalizott horgot az aljára

Szórjunk rájuk némi etetődarát vagy -port,

… hogy eltakarja és védje őket

Az ólmot fogjuk meg a sarokban, és töltsük tovább a zacskót, de most már pellettel

Most tegyük a tetejére az ólmot és tömörítsük vele a pelletet

Az ólom pereméig mehet rá az újabb adag pellet

A tasak nyakát megragadva pár csavarással húzzuk szorosra a csomagot

Zárjuk le PVA-szalaggal a zsák száját

Ha megnedvesítjük a szalagot, elég csak rásimítani a zsákra, odaragad

A kiálló sarkokat is megnedvesítve tudjuk visszanyomni és ellapítani

A fólia felesleges részét ollóval vágjuk le a kötés felett

Kezeink között sodorva formázzuk hengeressé és áramvonalassá

Így néz ki az én PVA-csomagom, amikor kész


Darrell Peck

Tartalomhoz tartozó címkék: Darrell Peck PVA szerelék