Weboldalunk használatával jóváhagyja a cookie-k használatát a Cookie-kkal kapcsolatos irányelv értelmében.

Akadóhoz alkalmazkodva

Danny Fairbrass -



Az akadóban történő horgászat olyan dolog, amit érteni és gyakorolni kell, de elsősorban a halak érdekeit szükséges szem előtt tartani. Ha rendesen csináljuk, roppant sikeres lehet, és még a legnagyobb ponty is a szákunkban találhatja magát.

Araszolva
Gyakori szituáció, hogy a túlpart vagy egy sziget növényekkel dúsan benőtt, és a víz fölé hajló bokrok, fák, elszáradt ágak alatt a pontyok fedezéket találnak, sőt még élelmet is.
Ebben a szegélyzónában általában egyből mélyülni kezd a víz, ezért én próbálok a benyúló gallyak mellett valamilyen lapos aljzatot találni, mert így nem kell attól félnem, hogy a szerelékeim legurulnak majd. Ezt úgy érem el, hogy körbedobálom a helyet egy markerbottal és egy üres ólommal, aminek ugyanaz a súlya, mint amit a rendes szerelékeken használok. Ez segít abban, hogy érezzem a bedobást az adott ponton.
A következő lépés, hogy centinként egyre közelebb dobok, tehát nem egyből az akadós közepébe. Először egy rövidet, és megbecsülöm, hogy mennyivel dobtam rövidebbet. Aztán lefejtek egy kis plusz zsinórt az orsóról és arrébb klipszelem ki, úgy dobok újra. Aztán folyamatosan ismétlem a műveletet, vagyis apránként adagolom az újabb pár centi damilt addig, amíg el nem érem a kívánt területet. Nagyon fontos ezt ugyanazzal a súllyal végezni, mint amit a tényleges horgászatnál használunk majd, ugyanis amikor a lepergő monofil megakad a klipszben, a zsinórnak lesz valamennyi nyúlása – ellenkező esetben a nagyobb, nehezebb megtömött PVA-zsákunk, ami jobban megnyújtja a damilt, könnyen a fán landolhat…

Egy markerbot és néhány dobás segíthet megtalálni a lapos placcot a túlpart előtt

Ha megtaláltam a kívánt távolságot, távmérő karókkal lemérem. Ha tudom, hogy egy bizonyos akadó 12 bothossznyira van egy bizonyos fa irányában, nem kell minden egyes alkalommal ugyanezt a munkaigényes folyamatot elvégezni.
Érdemes ezt a kis erőfeszítést az elején megtenni, hiszen mindaddig a hasznunkra lesz, ameddig a tavon horgászunk.

„Szóval ne felejtsük el lejegyezni, hogy hol állunk, a szükséges távolságot, hogy hová célzunk, illetve az ólom méretét…”

Persze, nem lesz mindig kerek egész a karók közt kimért menetek száma. Abban az esetben, ha például a távolság 20 bothossz és még 60 cm, használhatunk egy sátorcöveket, amit leszúrhatunk külön, hogy rögzíthessük azt a hatvan centit is – ez segít abban, hogy igazán pontosak lehessünk.

Botos technika
Amikor kiklipszelve dobunk be, természetesen érezni lehet, hogy az ólom valamennyire visszalendül a feszes zsinóron.
Minél mélyebb a víz, annál nagyobb lesz ez. Azt szeretnénk, hogy a rig függőlegesen kezdjen merülni a becsapódás után. Ezért, hogy kompenzáljam a visszalendülést, én a víz szélétől hátrébb állok bedobáskor – mondjuk két méterre –, és amikor a damil megüti a klipszet, azonnal lépek is előre. Ez ad egy kis játékot az ólomnak, ami megelőzi a visszarántást. Amikor szűkebb helyekről horgászunk, ahol erre nincs lehetőség, segít, ha oldalvást tartjuk a botot becsapódáskor, majd a spiccet a hely irányába állítjuk.

A távolsághoz igazodva
A sikeres és biztonságos akadóhorgászat nem merül ki abban, hogy bedobunk, mondjuk, egy tuskó közelébe. Hiszen miután megakasztunk egy pontyot, illik azt felesleges kockáztatás nélkül a szákig terelni. A jó horgász minden halat megpróbál kifogni, és ehhez olyan felszerelés szükséges, ami alkalmas is erre. Én személy szerint nem megyek 0,40 mm-es monofil főzsinór alá. Kedvencem a 20 lb-s Touchdown zöld színben. A damil jól működik a legtöbb akadós horgászatomkor kb. 70 méterig, de ha ennél messzebbre kell horgászni, és a szabályok megengedik, a fonott zsinór a jó választás. Erre a célra a 20 lb-s SUBbraidet és a 30 lb-s Apexet ajánlom. Egyiknek sincs nyúlása, ami ez segít mind a kapás jelzésében, mind pedig abban, hogy biztonságosan elvezessük a halat az akadótól. De rövidebb távolságokra én jobban kedvelem a monofilzsinórt a nyúlásából adódó – a becsapódást enyhítő – hatása miatt. A Touchdown esetében ez kb. 10%, mely még mindig lehetővé teszi azt, hogy pontosan horgásszak, érezzem a leérkezést, és ne legyenek lemaradások.

Erős alkotóelemek kellenek: legalább 0,40 mm-es monofil főzsinór és masszív horgok, illetve stabil bottartók:

Amikor akadó mellé horgászok, mindig csontra behúzom a féket, a botokat egy masszív, jó hátsó támasztékkal rendelkező bottartóra teszem. Ez azt eredményezi, hogy a hal nem tud zsinórt elvinni, és nem tudja elérni az akadót. Miután kapásnál felvesszük a botot, azt tanácsolom, hogy lépdeljünk hátra, közben tartsuk a botot oldalra. Ez azonnali hatást gyakorol a halra, és ha a spiccet lefelé tartjuk, a halak általában oldal irányba iramodnak meg. Tehát elfelé sétáljunk egy pár métert, de aztán rögtön előre kell lépdelni és a zsinórt fel kell tekerni. A legjobb, ha gyorsan a víz széléig lépdelünk, majd megismételjük a folyamatot. Kulcsfontosságú, hogy minden pillanatban terheljük, húzzuk a halat. A legtöbb esetben az első tíz másodpercben eldől, hogy megnyertük, vagy elvesztettük a csatát.

A legtöbb csata kimenetele már az elején eldől - addig nem lélegezhetünk fel, amíg nem távolodott el a hal az akadótól

Miután a pontyot a tó egy biztonságos területére kormányoztuk, folytathatjuk a fárasztást a megszokott módon. Főleg akkor, amikor már a szák előtt küzd, nem szabad elsietni a dolgokat, nehogy az utolsó pillanatban oldjon kereket.

Végszerelék
Az e fajta horgászat természetesen erős felszerelést kíván. Én általában merev horogelőkét használok ólomleoldós rendszerrel és egy meglehetősen hosszú gubancgátló csővel. Ez segít megelőzni a gubancolódást, és biztonságos lesz a felkínálás. Különösen az ólomklipszeknél jelentkezik az az előny, hogy az ólom bele tud fúródni az aljzatba, és mégis jó a felkínálás.

Az ólomklipszes leoldás ideális az akadó melletti horgászat során

A legtöbb ponty feljön, miután megszabadult a súlytól, de én nem csak ezért használom az elhagyós szisztémát. Természetesen segít, amikor hínáros vizeken horgászok, de ellenem is dolgozhat, ha veszélyesen a víz fölé hajló bokrok alatt vagyok. Azokban az esetekben, amikor nincs szükségem arra, hogy megszabaduljak az ólomtól, a csúszó megoldást szeretem használni, ami nem horgonyozza le a halat, miközben az rázza a fejét – így nem tudja a nehezéket arra használni, hogy megszabadítsa magát a horogtól.

Mindig tartós anyagból készült horgot választok, kedvenc típusom akadós terepre a Wide Gape X – az X változatú horgok vastagabb drótból készülnek, így erősebbek, jobban ellenállnak a kihajlásnak és a törésnek is. A hajlított, karomszerű horoghegyek tényleg karomként viselkednek, és segítik a jó akadást. Ennek köszönhetően megbízhatunk a rigünkben, még akkor is, amikor keményen fárasztjuk a halat.

A karomszerű horoghegy jól tart, így igen praktikus, ha határozottan kell visszatartani a halat

A szerelékhez minimum 25 lb-s horogelőkét használjunk. A kombirigjeimhez én általában vastag bumot kombinálok duplán vett Arma-Korddal a végső, horogközeli szakaszhoz. Sok energiát fordítok arra, hogy ellenőrizzem a rigeket, különösen, hogy meghúzzam a csomókat. Ha nem csúszkálnak és nem tudjuk elszakítani őket, akkor használatra készen állónak nyilváníthatók.

Akadó közelébe horgászni fél siker. Ha nem megy el a megakasztott hal, egész

Csali és etetés
Az akadós terület etetése nagyban függ a halállománytól és a körülményektől, de általánosságban azt tudom mondani, hogy kevesebb etetőanyagot használok, mint nyílt vízen. Sőt, télen és koratavasszal csak nagy vonzerővel rendelkező szóló csalikkal horgászok, etetés nélkül. A halak már amúgy is ott vannak, nem kell etetni őket, hiszen jóformán behorgászunk a nappalijukba, vagy legalábbis nagyon közel hozzá. Ilyenkor csak arra kell rávennünk őket, hogy kóstolják meg a csalinkat.

-

Aki az írásom miatt kedvet kapott ahhoz, hogy kipróbálja az akadós horgászatot, annak erősen ajánlom, hogy kisebb halakkal kezdjen, maradjon ébren és állandóan figyelje a botokat. Ha alvásidő van, akkor horgásszon a nyíltabb részeken, és hagyja pihenni az akadót, amíg maga is szundít. A lényeg, hogy a halak legyenek a középpontban – csak úgy lehet felhőtlen az élmény, ha nem tesszük ki fölösleges károsodásnak a pontyokat, ennek pedig egyetlen módja, ha biztonságban a szákig vezetjük őket...

A MEGFELELŐ TÁVOLSÁG ELÉRÉSE

Miután megvan, hogy milyen messzire kell dobni, a távolságot távmérő karókkal számolhatjuk át bothosszra vagy menetekre


Egy sátorcövek jól jön, ha a két karó közé esik a táv
Mindig győződjünk meg dobás előtt, hogy ki van-e klipszelve a zsinór

Érdemes egy szivacson keresztül visszacsévélni a damilt, hogy adjunk egy kis spannolást neki, egyúttal tisztítsuk is meg

Bedobás után, amikor a zsinór megüti a klipszet, engedjük le a botot előre, így közel maradhat a szerelék az akadóhoz

Danny Fairbrass 

Tartalomhoz tartozó címkék: akadó danny fairbass szerelék