Az optimális csali

Ahhoz, hogy ne csak véletlenszerűen, hanem rendszeresen fogjunk halat, igen jól jön, ha érezzük a vizet. Főleg a nagy kiterjedésű területeken történő helyválasztásnál jelent ez fél sikert. Végül is csak ott lehet megfogni a pontyokat, ahol valóban jelen vannak. De ha tényleg jó a megérzésem, és a közelben tartózkodnak, még akkor is meg kell találniuk a horgomhoz vezető utat. Legkésőbb ennél a lépésnél merül fel bennem az optimális csali kérdése.

Kicsi vagy nagy
Többnyire a kapitális halakat veszem célba, kézenfekvőnek tűnik tehát, hogy hozzájuk illő, nagy csalit kínáljak fel. Elvégre pohárnyi szájukkal gyerekjáték nekik felvenni egy izmosabb bojlit is, nemde? Ám sok éves kísérletezésem után azt kell mondanom, hogy ez a kijelentés nem feltétlenül állja meg a helyét. Túl sok óriást fogtam már ugyanis kifejezetten apró csalival, miközben feltűnően sokszor hagyták figyelmen kívül az „emberes” golyókat, vagyis a 24 mm vagy annál is nagyobb átmérőjűeket. Aztán a további, a legkülönbözőbb méreteket próbálgatva alig hittem a szememnek: eleinte pont a gigászi pontyok, és csak is azok vetették rá magukat a csaliarzenál legkisebb darabkáira. A közepes méretűeket csak ezt követően szedegették fel. Az igazán nagy falatok aránylag hosszú ideig hidegen hagyták őket – csak több nappal később kezdtek eltünedezni a fenékről.
Nem meglepő módon, ez a felismerés arra késztetett, hogy teljesen újragondoljam a dolgokat.

Más alakú csalik
Általánosságban kijelenthető, hogy télen és tavasszal a legtöbb kapást az egészen apró csalikkal, és a hozzájuk passzoló hajszálelőkével lehet elérni. Ezért aztán túlnyomórészt a 10-16 milliméteres bojlikat részesítem előnyben, akárcsak a magokat, mint például a tigrismogyorót és a kukoricát. Csak kivételes esetekben – például ha nagyon zavar a keszegnépség – térek el ettől. Aztán nyár eleje felé, amikor a pontyok befejezték az ívást átváltok közepes vagy nagyobb méretű csalikra – de a már vázolt megfigyeléseimmel összhangban, legszívesebben különböző méretű csalik keverékével etetek. Attól teszem függővé, milyen a kis és nagy szemek aránya, hogy milyen az adott víz halállománya. Ahol sok az apróhal, az etetőanyagba is több nagyobb bojlit teszek, ahol kevesebb a bosszantó apróság, ott kisebbeket. Olyan időszakokban, amikor a pontyok intenzíven táplálkoznak – mint az gyakran megesik bizonyos időjárási körülmények között és ősszel –, szinte kizárólag termetes, 26 mm átmérőjű, vagy akár még ennél is nagyobb dumbbellekre váltok. Többnyire magam készítem ezeket kiváló minőségű bojli mixekből, de szívesen használok fogós gyári bojlikat is. Ha pedig nem érek el azonnal sikert, visszatérek a kedvelt, különböző méretű csalikból álló keverékemhez.

Alapvetően jó ötletnek gondolom, hogy legalább az egyik szerelékre kisebb csalit tegyek. Nemritkán éppen ilyennel sikerült kifejezetten jó pontyot horogra csalnom.

Ha különböző méretű és formájú csalikat és etetőcsalikat kínálunk a pontyoknak, nehezebben ismerik ki azokat. Különböző erővel kell felszippantaniuk a darabkákat, így viszont még az óvatosan táplálkozó matuzsálem is nehezen veszi észre, hogy melyik rejti a horgot. Ráadásul jóval többet kell dolgozniuk azért, hogy a nap végére jóllakjanak, ami jelentős előny nekünk, így nagy hatással lehet eredményességünkre is.

Óriásra óriás
De nem szeretném elhallgatni, hogy hatalmas bojlikkal is értem el komoly sikereket. Miután elegem lett abból, hogy éjszakákon át közepes és nagyobb dévérek zavartak fel álmomból, úgy döntöttem, elbánok a kellemetlenkedőkkel. Ezt a célt úgy igyekeztem elérni, hogy több bojlit kínáltam fel egy szereléken. Egy 22-es dumbbell és egy 26 milliméteres bojli látszott célszerűnek egy ilyen csaliszörny megalkotásához. Egy kellően hosszú hajszálelőkére először a dumbbellt húztam fel, amit aztán a gömbölyű bojlival ütköztettem meg. Hogy őszinte legyek, túl sok bizodalmam nem volt ebben a torzszülöttben, de a szükség találékonnyá teszi az embert. Azt terveztem, hogy legalább a következő nap hajnalig ezzel horgászom végig az éjszakát. Etetés gyanánt a szokásos módszert választottam, szórtam be mindkét méretű és alakú bojliból.

Nehéz elhinni, de már az éjszaka sokkal jobban alakult, mint azt vártam volna. Rövidre fogva: dévérek egyáltalán nem jelentkeztek, viszont egy igencsak kívánatos pikkelyes érdeklődését sikerült felkeltenem. Hamar eldöntöttem, hogy legalább az egyik bot szerelékére a következő nap is ilyen nagyhalas bojlit teszek. Másnap reggel széles vigyorral az arcomon fogadhattam a mellettem felbukkanó holland horgásztársakat, ugyanis éppen az érkezésük pillanatában tereltem a szákba egy újabb szép példányt, amely megint csak a „Dévérek Réme” kombinációmra jött. Soha nem fogom elfelejteni azt a döbbent arcot, amit azok ott ketten vágtak… a bojlim jóval nagyobb volt, mint a szerelékemen lévő ólom.
És hogy hogyan nézett ki az a bizonyos csali? Hát így:

Kívánok mindenkinek jó megérzéseket a megfelelő hely és persze bojli megválasztásához…

Thomas Talaga