Hogy ne legyen gubanc

Kevés annál rosszabb érzés van, mint egy összegubancolódott szerelékkel szembesülni – kitekeréskor. Mindannyian ismerjük ezt… úgy tűnik, minden frankó, pontyok a placcon, biztosra vesszük a kapást, de az csak nem akar jönni. Jön viszont az összegabalyodott előke, ami mindvégig így várta a halakat, elpazarolva a drága időt...

Gubancgátlócső
Valami gubancgátló cső vagy előtét sokat segíthet. Csak az a lényeg, hogy a szerelék rövidebb legyen, mint a cső.
A merevség szintén biztonságban tarja az előkét repülés közben.

Legyen hosszabb, mint a rigünk

Merevebben
A bevonatos fonott zsinórt vezessük keresztül a horog fülén a szerelék kötésekor. Ha a borítást érintetlenül hagyjuk csökkenthető a horogközeli mozgás, ami megelőzi a gabalyodást is. Minél merevebb a bevonat, annál kevésbé fog gubancolódni – a monofilek különösen tudják ezt.

Hagyjuk fent a bevonatot a fülnél is

Passzoljon
A megfelelő alkotóelemeket használjuk. Lehet, hogy ez furán hangzik sokaknak, de én rengeteg figyelmet szentelek arra, hogyan működnek együtt az összetevők.
A Tail Rubberhez hasonló dolgok rendesen összesimuljanak, ezzel vissza lehet szorítani a mozgást az ólom-rész egyes pontjai között, ami kevesebb teret ad a hibázásra.

Jól illeszkedő összetevők kellenek

Nagy csalikkal
A nagy csalik, nevezetesen a bojlik mindig is a kedvenceim közé tartoztak, különösen a 20 mm-esek. Számtalan indokot tudnék mondani, de a legfőbb a repülésük módja: a levegőben alaposan eltartják magukat az ólomtól.
Minél kisebb a csali, annál nagyobb lesz a bosszúság vele…

Nagy csali: 18-20 mm-es az ideális

PVA
A PVA hurka nagyszerű megoldás a gubancolódás megelőzésére – hasonló elven működik, mint a nagy csalik, vagyis elrúgják a szereléket az ólom közeléből. És persze nem csak biztonságban van a horgunk, hanem egy plusz figyelemfelkeltő környezetben is.

A PVA csomagolás mindentől megóv

Kiakasztás
De bedobáskor a felszerelés másik végére is számíthatunk a gubancok elleni küzdelemben, mégpedig a zsinórklipszre. Ha a lepergő zsinór odaér a kiakasztott ponthoz, az épp repülő végszereléket kicsit megüti a fékezés, amitől az ólom és a csali megint csak elkülönül egymástól – tehát nem akadhat össze.

Ha kiakasztjuk, különválnak becsapódás előtt a kritikus elemek a zsinór végén

Ólomelhagyás
Ahelyett hogy az előkét a forgó karikás végéhez rögzítenénk, tegyünk inkább a másikra, húzzuk ki az ólom műanyag betétjét, és a helyére a forgót dugjuk vissza. (A karika ellentétes végéhez téve tökéletes mozgás biztosítható a forgónak, aminek egyértelmű az eredménye…)

Ha így használjuk a forgót a leoldós ólmozásnál, a karika mozgását is befolyásolhatjuk

Figyelem
Lehet, hogy magától értetődő, de azt javaslom, kövessük figyelemmel a végszereléket repülés közben. A korábbi ötletek sokat segíthetnek a gabalyodás kivédésében, de a legtöbbet mégis az ér, ha látjuk, hogyan mozog és mit csinál a levegőben az előke és az ólom. Amint kilőtte a bot, már nézem is, így egyből láthatom, különválnak-e az egyes alkotóelemek, vagy sem. Ennél biztosabb megerősítés nem is kell.

Nincs mese, nézni kell, sőt figyelni

Darrell Peck